II. Hol van az élet? Máshol…

Június vége van. Ez pedig azt is jelenti, hogy a Host irodalmi folyóirat http://casopis.hostbrno.cz kiadása most, tehát a két nyári hónap alatt szünetel. Talán érdemes megemlíteni, hogy 1989 után a Host folyóirat a Host do domu könyvkiadó híres szerkesztőségéből indult, amelynek a hatvanas évekig az idén nyolcvanöt éves, brnói születésű Milan Kundera, az egyik leghíresebb cseh író is növelte a hírnevét szövegeivel. Habár – cseh…

■ Milan Kundera 1975 óta kizárólag franciául ír és adja ki szövegeit, és az 1989 utáni cseh kultúrával nem kevés konfliktusa volt. Nyolc évvel ezelőtt még azzal is megvádolták, hogy együttműködött az állami rendőrséggel, bár a bizonyítékok nem voltak túl meggyőzőek. Talán ezeknek és más vitáknak köszönhető, melyek lényegében már a bársonyos forradalom óta húzódnak, hogy a franciául író cseh szerző megtiltotta, hogy utolsó regényeit lefordítsák cseh nyelvre, mégpedig annyira következetesen, hogy később kalóz-fordítások jelentek meg. Az Azonosság című regényt (csehül Totožnost, franciául L’Identité) 2006-ban rekordsebességgel töltötték le az internetről. Írtam akkor erről egy szöveget az MFDnes naplójába, és máig érzem egy bizonyos etikai ellentmondás utóízét – burkoltan reklámoztam az illegális kalózfordítást.

■ De most 2016 júniusa van és Kundera hazai cseh kiadója, az Atlantis kiadó éppen most jelentette be Kundera Život je jinde (Az élet máshol van) című regényének jóváhagyott kiadását. A regény Claude Roy utószavával jelenik meg. „A regény témája egzisztenciális: a lirizmus témája. A kommunista terror forradalmi lirizmusa azért érdekes számomra, mert előre nem sejtett leleplező fényt vetett az ember ősi lírikus hajlamára,” írja Milan Kundera szerzői utószavában. Milan Kundera 1969-ben csehül írta Az élet máshol van című regényét; először franciául jelent meg La vie est ailleurs címen az Éditions Gallimard-nál 1973-ban; és a regény még ebben az évben elnyerte a Prix Médicis irodalmi díjat. Csehül aztán először Josef Škvorecký torontói szamizdat kiadójában jelent meg 1979-ben. És most végre újra! Csendben örvendezem, hogy a regény mestere visszatér…

És ha már a számkivetett szerzőknél tartunk, – úgy gondolom, – elítélendő lenne nem említeni Petr Krált (1941), aki Milan Kunderához hasonlóan Párizsba emigrált 1969 után, és szintén Kunderához hasonlatosan nem adta fel irodalmári küldetését. Petr Král recenzióit, kritikáit és esszéit franciául írta, verseket és prózát viszont továbbra is csehül. Az utóbbi tíz évben újra Prágában él és tavaly megjelent két jelentős kötete, méltatlanul mellőzötten, így legalább én említést teszek róluk. Az első a tiszteletreméltóan vaskos, több mint ezeroldalas, kísérteties című könyv, a Vlastizrady (Hazaárulások) https://www.kosmas.cz/knihy/204905/vlastizrady. Egy jól átgondolt, bár nem akadémiai gyűjteménye ez a költő művészi esszéinek, kritikáinak és heves polemikáinak. Volt szürrealista és szigorúan méltatja a hitehagyottakat, akik már nem hiszik, hogy „az irodalom első és egyetlen értelme a csodálat és a pontosság-érzék”. A Hazaárulások tavaly jelent meg a Torst kiadónál, és olvasható benne többek között egy leleplező szöveg a cseh dalszerzőről, Karel Krylről, és még sokakról. Becsületsértő, de bölcs szövegek egy eredeti cseh költő és esszéíró tollából. Ezen a könyvön kívül Petr Král tavaly kiadta még a húsz évvel ezelőtt írt prózáját, a Město je náš les (A város a mi erdőnk) (Fra kiadó) című könyvét is, amely szintén olyan próza, amelyben mi, az olvasók, sokkal inkább vagyunk a város torzószerű képeitől feldúlt csodálkozó járókelők, mint társak az epikus regény történetében.

■ Egyébként, tulajdonképpen mit jelent ez az állandó, nagy regény iránti vágy a kortárs cseh próza kontextusában? Ezt a kérdést tette fel legutóbbi, júniusi kiadásában a Host havilap és főszerkesztője, Miroslav Balaštík a Čekání na román (Regényre várva) című esszéjében. Cikkében a következő felismerésre jut: „Ahhoz, hogy egy regény naggyá váljon és kimagasodjon az irodalomból, három elem összejátszására van szükség: a szerzőére, az interpretálóéra és körülményekére.” Ez talán túlságosan akadémiaian hangzik, de Balaštíknak lényegében egy célja van – megcáfolni két cseh irodalomkritikus, a szkeptikusok – Eva Klíčová és Jiří Trávníček állítását, melyet már túlságosan régóta mantráznak, hogy nagy narratív történet nélkül nem lehet nagy regényt írni. Eva Klíčová egy facebook-beszélgetésben még átütőbben fogalmaz: „A kificamodottságra irányuló nyelvi és formai törekvések már csak a retro, az avantgárd parnasszizált imitálása, átmeneti jelenségek, amelyek véget érnek.”

■ De megérthető és megragadható-e teljes mértékben ilyen hozzáállással a kortárs irodalom a maga sokrétűségében? Ezzel kapcsolatban most én vagyok szkeptikus. Hiszen nem tudom elképzelni, hogy ilyen légkörben írnának a stílusról, amelyet például húsz évvel ezelőtt hozott a lengyel irodalomba Dorota Maslowská Wojna polsko-ruska pod flagą biało-czerwoną című első regénye, és amely, csodák csodájára, csak a lengyel közönséget varázsolta el.

Ebben a világban előre feltételezhető, hogy hogyan fognak (ha fognak egyáltalán) írni a cseh irodalmi folyóiratokban a frissen kiadott, szemelvényeiben avatgárd, szélsőségesen eredeti, “viani” regényről, a Počongról http://www.vetrnemlyny.cz/nakladatelstvi/knihy/381-Pocong-aneb-O-pinozivosti-lidske-existence, melyet az elsőkönyves páros, Tereza Semotamová és Jakub Vítek írtak. Az biztos, hogy ezt a regényt szinte lehetetlen lefordítani, de éppen ezért lehetne a külföldi bohemisták számára szép kihívás. Az őrült nyelvjátékok és bűvészmutatványok kellemes frissességet hoznak a tisztességesen narratív, realista regény unalmas hullámaiba.

■ De talán olyan ez a cseh nyelvvel, mint egy gurmé recepttel, mondjuk Guatemalából… Remek az illata, főleg az egzotikus összetevők és a pszichotróp konnotációja miatt, de mielőtt belemerülne az álnok nyelvjátékok fűszerébe, akkor inkább – mondhatja sok bohemista fordító, és nincs mit csodálkozni ezen, – akkor inkább valami beváltabbhoz nyúlok, amibe nem törik bele a fogam.

A jövendőbeli műfordítóknak valószínűleg nem törik bele a foga az idei Orten-díj győztesének, az elsőkönyves, fiatal Sára Vybíralovának a Spoušť (Pusztulás) című novelláskötetébe. http://www.databazeknih.cz/knihy/spoust-236091. Szimpatikusan csiszolt, cseppet sem banális stílus, energizmussal és sármmal elegyített séta az ürességben; könnyed, dinamikus nyelv. (Vybíralová egyébként műfordító is, franciából fordít, így a francia irodalom is hatással van rá.)

■ De ennyit fordításba beletörő és nem beletörő fogakról! Elég a fogorvosokból a nyelvvel való összefüggésben (vigyázat – nyelvjáték!) Hiszen nyár van, még Berlinben is… Az olvasás ideje, a bohemisták számára bizonyosan az újabb fordítói orgiákról való álmodozás és nagyratörő tervek ideje is. A cseh irodalom vezérfonala lehet, nyilvánvalóan több, mint ez a glosszárium, (melyben bevallottan szubjektív szabadsággal ajánlom, emelem ki, és magyarázom, amit én magam lényegesnek tartok), néhány alapvető cseh irodalmi szerver, ahol praktikus tanácsokra lelhetünk arról is, kihez és hogyan forduljunk fordítási támogatásért. Ebből leginkább a cseh kulturális minisztérium veszi ki a részét, de minden szükséges, gyakorlati információ megtalálható itt: http://www.culturenet.cz, http://www.iliteratura.cz, Literarni.cz.

A Humboldt Egyetem bohemisztikai könyvtárából a következő szemesztertől határozottan nem hiányozhatnak az alábbi folyóiratok: Host, Tvar, A2, Revolver Revue és a Souvislosti.

A cseh irodalom szerelmeseinek ajánlanám még a következő webes folyóiratokat: h7o, Dobrá adresa, Pandora, Texty, H-Aluze, Totem, Wagon vagy Pulsy. Azoknak pedig, akik az olvasással szemben előnyben részesítik az irodalmi magazinok televíziós műfaját, szeretném felhívni a figyelmét az úgynevezett ASAP-ra a cseh televízió ČT-Art nevű csatornáján, ahol archív felvételek is megtekinthetők.

De a júniusi glosszába most már ez minden. Vagy mégsem…

Néhány nappal ezelőtt Brnóban megkezdődött a korábban már említett Měsíc autorského čtení (Szerzői felolvasás hava), melynek keretében a bohemisztikai szeminárium is zajlik. Nagyon örülök, ha a bohemisták írnak egy-egy rövid inspiráló beszámolót erről a rendezvényről. Örömmel hozom nyilvánosságra ezeket a szövegeket a következő, szeptemberi glosszában. Részletek magáról a rendezvényről itt: https://www.mzk.cz/sites/mzk.cz/files/bohem_seminar_2016.pdf

Kedves olvasók, bohemisták, szép, cseh könyvekkel töltött nyarat kívánok!

Dora Kaprálová

Fordította: J. Hahn Zsuzsanna