I. Hogy van a cseh irodalom, – él még?

Szeretettel köszöntöm a Humboldt Egyetem bohemisztika szakos hallgatóit, a tisztelt bohemista műfordítókat, és Önöket is, a cseh irodalom és kultúra cseh vagy nem cseh kedvelőit. Dora K. glosszái (a kommentekkel együtt) elsősorban Önöknek szólnak. Mindazoknak, akik együtt élnek a cseh irodalommal és nyelvvel, mindazoknak, akik számára kalandot jelent távolról vagy közelebbről megismerni ennek a dallamos szláv nyelvnek a furcsaságait, melynek nyelvtani bonyolultsága és bizonyos logikátlansága egyszerre vonzó és eltántorító.

Na, igen, mondhatják magukban, és hogy van a cseh irodalom, – él még? Aki még soha nem tette fel magának ezt a kérdést, valószínűleg nem él együtt a cseh irodalommal. Ezért engedjék meg, hogy ez maradjon a glosszák enyhén provokatív alcíme. Előtérbe helyezem ugyanis bennük személyes, a csehül írott irodalom iránt érzett szenvedélyemet, egyszersmind bizonyos kételyeimet, amelyek minden valódi szenvedélyt magával kísérnek.

Immár húsz éve rendszeresen írok az irodalomról újságok és irodalmi folyóiratok (Lidové noviny, Host, Babylon, Dobrá adresa stb.) számára, ezt a tapasztalatomat szeretném a glosszárium írása során kamatoztatni.

■ A glosszárium fő célja az, hogy Önök, az olvasók számára lehetővé tegye a tájékozódást a cseh irodalom lényeges történéseiben és a cseh irodalmi életben. A glosszák havi rendszerességgel, évente nyolcszor jelennek majd meg, októbertől júniusig. Azt szeretném, hogy lehetővé tegye a bohemisták-fordítók kölcsönös együttműködését, hogy elősegíthesse az egyes németországi, csehországi, vagy a világ bármely más részén található cseh és szláv tanszékek kommunikációját. De nem csupán az ő kommunikációjukat. A lényeg a nyitottság, melyet már maga a blog médiuma is kínál. Nyitni a világ felé, és egymás felé. Nyitni a cseh irodalom felé, viszont neki is megmutatni a kis cseh állóvíz határain kívüli világot. Már csak ezért is fontosak számomra az Önök hozzászólásai az egyes glosszák alatt, melyekért, kedves olvasók, nagyon hálás vagyok.

■ De ne kerülgessük tovább a forró kását, vessük is bele magunkat az irodalmi élet legfrissebb eseményeinek közepébe. Éppen tegnap kezdődött ugyanis Prágában a legnagyobb csehországi irodalmi és könyves rendezvény, a 22. Svět knihy (Könyvvilág) http://www.svetknihy.cz/ A rendezvény jelentőségét és méretét tekintve némi tétovázással a lipcsei könyvfesztiválhoz hasonlítható például. Az idei, 22. Svět knihy témája a skandináv irodalom, és a Város, mint díszlet. Ami a skandináv krimi jelenségét illeti, a brnói Host kiadó idegen nyelvről fordított könyvekre szakosodott szerkesztőségében évek óta sikerrel foglalkoznak vele. És a sikeres kortárs cseh krimiírók? Erre a reménybeli cseh krimiírók egyike (a távolról sem cseh nevű) Juan Zamora ad választ egy interjúban. http://www.vaseliteratura.cz/rozhovory/407-juan-zamora8

De térjünk vissza a könyvfesztiválhoz. Egyébként a detektíves műfaj ma valójában inkább skandináv irodalmi jelenség, én személy szerint Columbóig jutottam csak, és tudom, hogy Columbót szeretni ma nem túl üdvös. Az üdvözüléssel manapság amúgy is mások próbálkoznak. Például a negyedik évadot megélt Anarchistický festival knihy (Anarchista könyvfesztivál) szervezői. Ez már most szombaton kerül megrendezésre Prágában a Klinika Autonóm szociális központban. Ez egy kicsi, de annál ütősebb fesztivál. Zdeněk Stazsek, a Host folyóirat szerkesztője részletesebben is beszélgetett a szervezővel, Jan Hanušsal a fesztivál céljáról, anarchizmusról, rendőri erőszakról és irodalomról: http://www.h7o.cz/jak-to-maji-anarchiste/

■ Anarchisztikusan tiszteletre méltóan viselkedett az egyik legnagyobb megbecsülésnek örvendő cseh kiadó, a Torst tulajdonosa, Viktor Stoilov. Miért? Mert visszautasította, hogy a legjelentősebb cseh irodalmi verseny, a Magnesia Litera fő szponzorának különös üzelmeit tolerálja.

Miről volt szó röviden? Az Asociace spisovatelů (Írók szövetsége) http://asociacespisovatelu.cz/ tagjai tavaly év végén felszólították a Český slavík (Cseh csalogány) zenei versenyt, hogy határolódjanak el a fasizoid Ortel (Ítélet) együttestől, amely a verseny popzenei részének második helyezettje lett. Az írók azzal fenyegették meg őket, ha nem így cselekszenek, bojkottálni fogják az ez évi könyves díjátadót, a Magnesia Literát, amelyet a közkedvelt zenei versenyhez hasonlóan éppen a Karlovarské ásványvíz szponzorál. A szponzor nem kért elnézést, és mit tettek az írók? Lapítottak… Talán úgy gondolták, minél kevesebb könyvet jelöl egy jó kiadó, annál nagyobb az esélyük a győzelemre. Így vagy úgy, az idei könyves díjak díjátadóján végül kizárólag a Torst kiadó nem vett részt. Dicséretes gesztus, tiszteletre méltó lépés. Ezzel együtt viszont ez szomorú képet fest a többi kiadó és író furcsa, távolról sem kollegiális viselkedéséről; melyet a cseh társadalomban uralkodó extrém tendenciák elleni lojalitás vagy érdektelenség okozhatott. A szerzők leggyakoribb furfangos érve az volt, hogy a díjra a kiadó javasolhat könyveket, nem pedig a szerző, a kiadók érve pedig, hogy hiszen a szponzor nem támogat semmiféle fasiszta együttest és nem tehet róla, hogy olyan versenyt támogat, amely közvetve ilyen együttest támogat… Ám legyen. Így legalább kiderült, hogy a Torst egy valóban tiszteletre méltó kulturális kiadó, amelynek a köteteire érdemes odafigyelni. http://www.torst.cz/czech/index.php Én a magam részéről az utóbbi két évből Chaim Cigan (alias Karel Sidon volt prágai rabbi, a hatvanas évek végének ismert cseh szerzője) tetralógiájának szinte zseniális első részére hívnám fel a figyelmet. Cigan 2014-ben megjelent regénye az Altschulova metoda (Altschul módszere) címet viseli, és azóta is csodálkozom, hogy nem esik róla több szó.

■ De térjünk vissza azokhoz az elátkozott cseh díjakhoz: Van egyáltalán Csehországban egy irodalmárnak, kiadónak, műfordítónak és más, az irodalom körül forgolódó aktív alkotónak választása? – kérdezik egyesek óvatosan. A cseh irodalmi állóvízben uralkodó szituációt érthető módon bizonyos mértékben meghatározza a kisebb hely (területi és nyelvi szempontból) és az ezzel összefüggő probléma, hogy mondjuk Németországgal ellentétben itt nem lehet megélni az írásból, illetve talán csak egyetlen szerző él meg belőle, a kritikusok által (nem megérdemelten) mellőzött prózaíró, Michal Viewegh. De értelmetlen a cseh irodalom hanyatlására vagy az állami érdektelenségre kifogásokat keresni, hiszen a magyar irodalom is virágzik az orbáni politika nem túl kellemes fényében. Ráadásul semmi sem fekete vagy fehér: azok az okok, amelyek miatt három évvel ezelőtt létrejött az Asociace spisovatelů, több, mint megalapozottak. De erről majd legközelebb.

Ráadásul, a fentieknek ellentmondóan – a cseh irodalmi élet egyáltalán nem áll olyan rosszul, ahogyan ezt a Větrné mlýny (Szélmalmok) Kiadó és Ügynökség tevékenysége is bizonyítja. 2000 óta ők szervezik a legnagyobb közép-európai irodalmi fesztivált, amely rendszerint július 1. és 31. között kerül megrendezésre. Fokozatosan alakult ki a mai ambiciózus formája, a fesztivál keretében minden nap két felolvasás és beszélgetés zajlik, mindig csehül és a vendég ország nyelvén (szinkrontolmáccsal). 2005-ben a fesztivál szlovákiai szerzőket látott vendégül, egy évvel később berlini, majd fehérorosz írókat, lengyel, szlovén, kanadai, skót, majd tavaly ukrán szerzőket, idén spanyolok jönnek. https://www.facebook.com/autorskecteni

A fesztiválnak ráadásul négy közép-európai város ad otthont (Brno, Ostrava, Kassa, Wroclav) Bonyolult logisztika, nem mindig tökéletes felkészültség, de az elvitathatatlan lelkesedés és improvizációs érzék kárpótol mindezekért. Ezen felül a programsorozat része, és ezért is említem a teljességgel egyedülálló Bohemista szemináriumot (Bohemistický seminář). Ezt a rendezvényt idén először a brnói Morva tartományi könyvtár fémjelzi. A szeminárium programja már hagyományosan a kortárs cseh irodalom és a szerzőkkel való találkozás. Tulajdonképpen ez egy egyedülálló lehetőség, hogy a világ bohemistái Szöultól São Paulón keresztül Tokióig (mondhatnánk elragadtatásunkban) megismerkedhessenek egymással.

■ Legközelebb szóljunk jó szerzőkről, akikből sosem elég, és akikkel bizonyára alig várják, hogy megismerkedhessenek, Önök, a cseh költészet és próza jövendőbeli fordítói.

Engedjenek még meg esetleg egy kis reklámot a berlini bohemista hallgatók, és egyáltalán, a berlini közönség számára: ne feledjék a rangos cseh színházi ember, rendező, színész és nem utolsó sorban figyelemre méltó író, Arnošt Goldflam csütörtöki felolvasóestjét. Ez a rendezvény első a maga nemében, melyet a Humboldt Egyetem Nyugati szláv tanszéke szervez, a Cseh Centrummal együttműködve. További részletek itt: http://westslawische-sprachen.de/2016/05/11/309/

Mára most már tényleg ez minden. Akkor tehát egy hónap múlva ilyenkor újra találkozunk. Szép nyugodt májust kívánok Mácha szavaival: Épp május első estje volt – a legdrágább szerelmi nap,.. [1] vagy talán csak úgy szavak nélkül…

Dora Kaprálová

Fordította: J. Hahn Zsuzsanna

[1] Végh György fordítása